A Felső-Tisza-vidéki Területi Vízgazdálkodási Tanács (a továbbiakban: Tanács) 2025. május 29-én tartotta idei évi I. rendes ülését.
Az ülés első napirendi pontja keretében elfogadására került az éves munkaterv sor, mely szerint – 2025-ben két rendes ülést, egyet májusban, egyet pedig novemberben tart a Tanács.
A második napirendi pontban „Tájékoztatás VGT4 projektről” címmel hallgattuk meg Veres József előadását, aki Felső-Tisza-Vidéki Vízügyi Igazgatóság Vízvédelmi és Vízgyűjtő-gazdálkodási Osztályának vezetője és egyben a Tervezési Bizottság elnöke. Megtudtuk, hogy a Vízgyűjtő gazdálkodási tervezés projekt keretében tavaly decemberben 23-án indult el a VGT3 felülvizsgálata. Az lesz a feladat, hogy a projektrészek elemeit véleményezzük, illetve elfogadjuk. Társadalmi egyeztetésre is sor fog kerülni, mely hatékonyan támogatja a döntési folyamatot és rávilágíthat bizonyos ellentmondásokra is, emellett a nehezen számszerűsíthető szempontok beépülését is segíti. A tervezési folyamatban van egy új elem, a „ne okozz jelentős kárt”, ami azt takarja, hogy olyan tevékenység ne kapjon támogatást, ami jelentős környezeti kárt okoz. Hat környezeti célkitűzés van, melyek az éghajlatváltozás mérséklése, az éghajlatváltozáshoz való alkalmazkodás, a vízi és tengeri erőforrások fenntartható használata és védelme, a körforgásos gazdaságra való átállás, a szennyezés megelőzése és csökkentése, valamint a biológiai sokféleség és az ökoszisztémák védelme, illetve helyreállítása. Tájékoztatott a VGT4 projekt részleteiről, annak költségvetéséről és ütemezéséről. A projekt 2024. szeptember 01-jén kezdődött, fizikai befejezésének tervezett napja pedig 2028. március 31. A kedvezményezett az Országos Vízügyi főigazgatóság (a továbbiakban: OVF) és a 12 vízügyi igazgatóság. Számtalan szakértői szervezet került bevonásra. A projekt célja az Európai Unió (a továbbiakban: EU) Víz Keretirányelve szerinti tartalmi és formai előírásoknak megfelelő elemzések és felülvizsgálat elvégzése, valamint a VGT4 elkészítése, figyelembe véve Magyarország stratégiai célkitűzéseit. A VGT stratégia tervezés jellege miatt nem igényel mérnöki pontosságot, az sokkal inkább egy átfogó és az összefüggéseket feltáró nagyvonalú koncepcionális terv.
A tervezési folyamat többlépcsős, interaktív jellegű, ennek során egyaránt össze kell hangolni az ökológiai, a műszaki, a társadalmi és a gazdasági szempontokat. A vízgyűjtő-gazdálkodási tervezés folyamatát a 221/2004. (VII.21.) Korm. rendelet határozza meg.
A VGT tervezéssel párhuzamosan és egyben azzal összehangolva az Árvíz Irányelv alapján folyik az árvízkockázat-kezelési tervezés is. A VGT munkaprogram 2025. június 22-ig volt véleményezhető. Fontos a munkamegosztás, így a feladatok az Energiaügyi Minisztérium, az OVF, valamint a területileg illetékes 12 vízügyi igazgatóság között oszlik meg. Mentességi eljárást kell lefolytatnunk, melyben meg kell indokolnunk, hogy miért nem értük el a jó állapotot 2027-ig. A Munkacsoportok felállítása a konzorciumi tagok és külső szervezetek bevonásával megtörtént, a munkavégzés elindult. A Munkacsoportok fő feladata a módszertanok kidolgozása és a háttérbázisok felállítása.
A második napirendi pont zárásaként kérdések, hozzászólások következtek, melyben a klímaváltozásról, annak érezhető hatásairól, a vízügyi igazgatóság intézkedéseiről, az aszály elleni védekezésről, annak lehetséges megoldásairól (Nyírség vízpótlása, áradó vizek visszatartása, kivezetése területre), az agrárium lehetőségeiről, víziközmű rendszer szivárgási vesztességének csökkentéséről, valamint a vajai tározó vízhiány kezeléséről volt szó.
A harmadik napirendi pontban Habarics Béla, a Hortobágyi Nemzeti Park Igazgatóság (a továbbiakban: HNPI) őrszolgálat vezető helyettese, tájegységvezető, természetvédelmi őr tartott egy látványos előadást „A Nyírség és a Bereg-Szatmári-sík vizes élőhelyeinek természetvédelmi célú kezelése” címmel. Tájékoztatott, hogy a HNPI területe 3 vármegyét érint. A mi régiónk (Pannon) önálló biogeográfiai egységként jelent meg az EU-n belül, mert nagyon változatos, nagyon sokféle, olyan élőhely együttes maradt fenn a Kárpát-medencében, amire hatással volt a környező területek élővilága és itt egy speciális egy hungarikum alakult ki. Ennek megóvása és fenntartása nagyon fontos feladat, akárcsak az alkalmazkodó képesség javítása. Minél színesebb az élővilág, annál nagyobb az esély az alkalmazkodásra. Ezt követően bemutatta a HNPI vízzel kapcsolatos tevekénységét az egyes területeken, mint a Báb-tava, a Nyíres-tó és a Zsid-tó, a Bence-tó, a kállósemjéni Mohos és Nyárjas tavak. Utóbbi esetében vízpótlását is végeztek több-kevesebb sikerrel. A Bátorliget ősláp, az EU-ban kuriózumnak számít, nemzeti kincs. Ez mutatja legjobban, hogy mennyire fontos az alkalmazkodás. A Fényi erdő vízpótlása nem volt igazán sikeres pályázat volt, nincs víz utánpótlás Románia felöl. Fülesd mellett a Cibere csatorna kapcsán elmondta, hogy elődeink tudták, hogy hol, mit lehet termelni, hogyan kell használni a területet. Olyan fajok találhatóak itt, melyek az EU-ban már eltűntek. Hangsúlyozta, hogy a Tisza-Túr tározó kapcsán a vízüggyel együttműködve nagyon fontos eredményeket tudtak elérni. Ez a tározó tette ugyanis lehetővé a folyamatos vízkiléptetés által, hogy a Csécsei-morotva, vagy az igazgatóság vagyonkezelésében levő Haláborszegi Holt-Tisza vizet kaphasson. Elmondta véleményét Vaja kérdésével kapcsolatban. Természetes átalakulás történik, a Vajai-tó (tározó) nem volt mindig tó, egy mély fekvésű vizes terület volt, ami sok esetben láprétként, mocsár rétként működött.
A következő napirendi pontban Hrabina Gábor, a Nyírségvíz Zrt. Környezetvédelmi munkatársa adta elő „Kilábalás az emésztőgödörből, avagy mihez kezdhetünk a kis települések titkos terheivel?” című előadását.
Azzal kezdte, hogy a háztartásokban, ipari létesítményekben keletkező szennyvíz számos szennyező anyagot tartalmazhat, beleértve a mikroorganizmusokat, vegyi anyagokat és nehézfémeket. A megfelelő szennyvízkezelés hiánya súlyos közegészségügyi kockázatokat jelenthet, ide értve a fertőző betegségek terjedését és a környezet károsítását is. A szennyvízgyűjtő hálózattal, szennyvíztisztító teleppel nem rendelkező kistelepüléseken az egyedi szennyvízgyűjtési módok, a többnyire nem megfelelő kialakítással készült, jellemzően szigeteletlen szennyvízgyűjtők (emésztőgödrök) alkalmazása a meghatározó. Szabolcs-Szatmár-Bereg vármegyében 229 település található, ezek közül 158 rendelkezik szennyvízelvezető rendszerrel és a hozzá kapcsolódó szennyvíztisztító művel. A fennmaradó 72 kistelepülésen, bokortanyában, ahol szennyvízgyűjtő hálózatok, szennyvíztisztító telepek nem kerültek kiépítésre, továbbra is az emésztőgödrök jelentik a szennyvíz végállomását. A megfelelő tisztítás nélkül a talajba jutó szennyvíz mennyiségéről kevés adatot találni, de óvatos becslések szerint is évente több tízezer m3 nem megfelelő minőségű szennyvíz kerülhet a környezetbe. Elmondta, hogy a 2000 LE (lakosegyentérték) alatti települések szennyvízkezelése számos kihívással szembesül. Szennyvízgyűjtés esetén a decentralizált rendszerek költségesek, míg a központosított rendszerek kiépítése és üzemeltetése gyakran nem gazdaságos. Tisztítási technológiáknál a kis kapacitás miatt nehéz a megfelelő hatékonyságot elérni, különösen a szigorú kibocsátási határértékek betartása mellett. A biológiai tisztítás érzékeny a terhelési ingadozásokra, amelyek kistelepüléseken gyakoriak. A tisztítás mellékterméke, az iszap elhelyezése különösen problémás, mivel a keletkező iszap mennyisége viszonylag kicsi, de kezelése és ártalmatlanítása nagy költséggel jár. Sok esetben hiányzik a helyi komposztálási, vagy hasznosítási lehetőség, ezért távoli szállítás szükséges, ami tovább növeli a költségeket. Ezen túlmenően a rendszerek üzemeltetése szakértelmet kíván, melynek hiánya nehezíti a hatékony és szakszerű működtetést. Fenntartható megoldások kidolgozása érdekében a helyi adottságokhoz igazított, költséghatékony és környezettudatos megközelítésre van szükség. Ezt követően elmondta, hogy a szennyvízkezelésre több lehetséges megoldás is van, amelyet elsősorban az alkalmazhatóságuk, a szabályozás szerinti elhelyezhetőségük és a beruházási költségük határoz meg. Bemutatta előnyüket, hátrányukat. Felhívta a figyelmet, hogy ezekben az esetekben az önkormányzat az engedélyező. Összegzésként elmondta, hogy a technológiák kiválasztásakor a műszaki- és gazdasági tényezőket, a felhasználók szerepvállalását, valamint környezettudatos magatartását is figyelembe kell venni. Egy rendszer - különösen, ha biológiai működésű technológiával egészül ki – csak akkor válhat minden érintett számára hatékonyan és fenntarthatóan működővé, ha a résztvevők gondolkodása és cselekedete összhangban van az elérni kívánt célokkal. 2000. december 22-én életbe lépett az EU Víz Keretirányelv, ami egy vízügyi szabályozás, melynek alapgondolata szerint „a víz nem szokásos kereskedelmi termék, hanem örökség, amit ennek megfelelően szükséges óvni, valamint a vízkészletekkel való gazdálkodásnak biztosítani kell azok hosszú távú megőrzését!„ A hosszú távú környezeti célok eléréséhez, a Víz Keretirányelvben és a Vízgyűjtő-gazdálkodási tervben megfogalmazott, a vizek minőségi és mennyiségi állapotának fenntartását, javítását célzó tervek megvalósítása létfontosságú a jövőre nézve. Ebben akkor lehetünk sikeresek, ha a kiválasztott szennyvíztisztítási megoldások hosszú távon is szavatolják, hogy a környezetbe kerülő, tisztított szennyvíz valóban megfelelően tisztított formában kerüljön vissza a tájba. Galambos Sándor, a Nyírségvíz Zrt. műszaki vezérigazgató-helyettese kiegészítést tett. Hangsúlyozta, hogy fontos beszélni a témáról, mert 1-2 hónapon belül meg fog jelenni egy pályázat, ami a kisberendezések lehetőségét biztosítja. Úgy gondolja, hogy sok önkormányzat fog ebben gondolkodni. Ezeket a berendezéseket, úgy értékesítik, hogy nincs velük semmi feladat, leteszik és innentől megoldott mindent, de ez nincs így. Akkor kezdődnek a problémák, ha azokat letelepítették pl: nem tartják karban, nem kezelik, nem tudják üzemeltetni, hypot beleöntve rögtön tönkre mennek, az ebben lévő iszap egy olyan koncentrátum, amit a szennyvíztelepek nem fogadnak be. Veszélyes hulladéknak minősül. Fontosnak tartja a pályázat megjelenéséhez kapcsolódóan az önkormányzatok tájékoztatását, hogy legyen információjuk arról, hogy ezeknek berendezéseknek az üzemeltetése nem víziközmű feladat. A berendezések üzemeltetésére meg kell tanítani a lakosokat, emellett üzemeltetéséhez forrásokra is szükség van pl.: szippantót, csatornamosót kell venni, ezeket a berendezéseket is mosni kell.
Elmondta, hogy a Magyar Víziközmű Szövetség készített egy anyagot, melyben a kisberendezésekről tájékoztatnak. Úgy gondolja, hogy nagy kihívás előtt állnak a közeljövőben, mert nem csak a kistelepülések, hanem a nagyobb települések üdülőkörzetei is érintettek.