Felső-Tisza-vidéki Vízügyi Igazgatóság

A Felső-Tisza-vidéki árvízvédelmi rendszer bemutatása

A Tisza Tokaj feletti szelvényéhez 49 500 km² vízgyűjtő tartozik, melynek túlnyomó része Románia (~23 ezer km²) és Ukrajna (~12 ezer km²) területén található, zömében a Kárpátok nyugati lejtőin, ahol az árhullámok rendkívül gyorsan kialakulnak és nagy sebességgel érkeznek területünkre. A Tisza és a Szamos folyó árhullámainak egyesülése miatt Vásárosnamény alatt az árvizek tartóssága megnő, amelyek terhelése a Tisza balpart Záhony-Gávavencsellő-közötti szelvényhiányos töltésszakaszain jelentkezik leginkább.

Az árvizek elleni védekezés, a védművek fenntartása és folyamatos fejlesztése az igazgatóság egyik legmeghatározóbb tevékenységei közé tartozik, hiszen a főművek menti védekezés állami feladat.

A FETIVIZIG jelenlegi árvízvédelmi rendszerét az elmúlt 250 év alatt a jogelőd szervezetek (pl.: társulatok, folyammérnöki hivatalok, vízügyi hatóságok) alapozták meg, így az igazgatóság 1953. évi alapításakor a védelmi infrastruktúra elemeinek (töltések, műtárgyak, gátőrházak, raktárak) jelentős része már létezett.

Működési területünkön 539 km elsőrendű árvízvédelmi töltés található, amelyek 17 elkülönülő árvízvédelmi szakaszra tagolódnak:

• 01. Nagyhalász-Vencsellő-buji
• 02. Veresmart-nagyhalászi
• 03. Zsurk-veresmarti
• 04. Vásárosnamény-zsurki
• 05. Szatmárcseke-Olcsvaapáti
• 06. Magosliget-tiszakóródi
• 07. Vásárosnamény-lónyai
• 08. Tarpa-vásárosnaményi
• 09. Kótaj-vencsellői
• 10. Berkesz-kótaji
• 11. Lónyay-főcsatorna jobb parti
• 12. Mérkvállaj - vásárosnaményi
• 13. Ágerdőmajor-olcsvai
• 14. Csenger-Olcsvaapáti
• 15. Szamosbecs - Olcsvaapáti
• 16. Nagyhódos - kölcsei
• 17. Kispalád-Hármashatár-tiszakóródi

Az árvízvédelmi szakaszok jellemzően 2-7 db kisebb egységekből, gátőrjárásokból épülnek fel, amelyekből jelenleg 77 db van. Minden árvízvédelmi szakaszhoz védelmi központ is tartozik, ahonnan a védekezés helyi irányítása végrehajtható.

A fő védvonalaink  teljes hossza – az ún. magasparti szakaszokat is beleértve – közel 616 km, amely még kiegészül a három árapasztó tározónk összesen 94 km hosszú töltéseivel.

Folyóinkon levonult árhullámok során kialakult legnagyobb vízállások:

* A vízmérce a műtárgy építésével került elhelyezésre 2007-ben

Töltéseink 214 km hosszban aszfaltburkolattal és 102 km hosszban pedig stabilizációval vannak ellátva, amelyekre a védekezési és fenntartási munkák segítése érdekében igen nagy szükség van.

A töltésekben 193 db műtárgy található, amelyek döntő többsége funkcióját ellátja, azonban az árvízkor megfigyelés alatt tartandó műtárgyak száma – korukból adódóan – a fejlesztések ellenére is jelentős.

A vízügyi kezelésű II. rendű művek (Szamos-Túrközi zárógát, Olcsvaapáti körgát) fenntartása is folyamatos, feladatukat ellátják.

A hullámtéri mezőgazdasági területeket kisebb – jellemzően nyári – árvizektől védő ún. nyárigátak önkormányzati fenntartásban vannak, azonban leromlott állapotuk miatt szerepüket már nem mindenhol töltik be, fejlesztésük jelentős forrást kíván.

Veszélyességük miatt külön említést kell tenni a jeges árvizekről. Ha az enyhülés a folyók felső szakaszán hamarabb érezteti hatását, mint ahogy az alsó szakaszon a zajlás megindulna, akkor a felülről meginduló árhullám a folyó alsóbb szakaszán álló jeget találva igen veszélyes, jégtorlódásos árvizet okozhat. Ugyanez a helyzet, ha a kanyarokban illetve mederszűkületekben lelassult sodrás miatt a zsilipeknél műtárgyaknál torlódik össze a zajló jég. Jeges árvíz a Tisza és a Szamos folyón alakulhat ki. Ha a jégtorlasz dugót képez a mederben, akkor a visszaduzzasztott víz meghághatja a gátak koronáját, illetve a jég nyomása megrongálhatja a gátakat. Ez ellen a torlaszok kialakulásának megakadályozásával (jégtörő hajók alkalmazásával illetve jégrobbantással) lehet a leghatékonyabban védekezni.

Árvízi szükségtározók

Folyóink mentén az árhullámok csúcs-vízhozamainak és -vízállásainak mérséklésére – ezáltal a térség árvízi biztonságának növelésére – három árapasztó tározó épült a Vásárhelyi-terv keretében, amelyek összesen 226 millió m³ víz befogadására képesek:

• Szamos-Kraszna közi tározó
  • Területe: 51,1 km²
  • Térfogata: 126 millió m³
  • Töltéseinek hossza: 21,007 km
  • Átadása: 2014
• Beregi árapasztó tározó
  • Területe: 52,3 km²
  • Térfogata: 58 millió m³
  • Töltéseinek hossza: 55,237 km
  • Átadása: 2015
• Tisza-Túr tározó
  • Területe: 15,8 km²
  • Térfogata: 42 millió m³
  • Töltéseinek hossza: 17,609 km
  • Átadása: 2022

Ezek ún. száraztározók, amelyek feltöltésére rendkívül nagy árvizek esetén kerülhet sor, mentesítve ezzel az alsóbb töltésszakaszokat. Ilyenre megépülésük óta nem került sor, azonban felkészítve várják bevetésüket.

Árvízi öblözetek védvonalainak fejlődése

A működési területen lévő árvízi öblözetek közül több is átnyúlik a szomszédos országokba (Ukrajna és Románia), azért az árvízvédelmi rendszer egy része közös érdekeltségű szakasznak minősül.

BEREGI ÖBLÖZET

Az öblözethez 62,812 km elsőrendű árvízvédelmi töltés tartozik, amely a Tisza jobb parton Tarpától Lónyáig húzódik és csatlakozik a Bereget védő ukrán töltésekhez. Az öblözetben fekszenek továbbá a Beregi árapasztó tározó töltései (55,237 km) is.

Az első töltések 1846-’49-ben épültek a Borsa-torok és Tarpa között, majd 1855-’76-banTarpa és Csap között, amelyek jórészt a régi vármegyei töltés nyomvonalán haladtak. Ezután a töltéseket az egyre nagyobb árvizek miatt folyamatosan magasították. Az 1888. évi árvíz után kiépült töltések hosszú ideig kiállták az árvízi próbákat. A töltésekkel együtt általában megépítették azokat a műtárgyakat is, amelyek a töltésezés révén lefolyástalanná vált területekről a belvíz levezetését hivatottak megoldani.

1948-ban a tivadari gátszakadás után, a felső szakaszon sapkázással magasították a töltést 14,5 km hosszban, a kialakult árvízszint fölé 0,5 m-rel.

1949-től Vásárosnamény felett a szakadás nélküli, számított árvízszint lett a mértékadó, alatta továbbra is az 1888. évi árvízszint maradt. 1950-’54 között e szint fölé 0,7 m-rel magasították és a vízoldal felé erősítették a töltést.

1980 után Tiszavidnél, Tivadarnál és Jándnál, néhány ősmeder keresztezésnél került sor a védképesség helyreállítására. Vásárosnamény alatt - a magassági hiányokra tekintettel -tartalékdepóniák épültek, amelyekben töltés-folyóméterenként számítva 1 m³ anyag állt a védekezők rendelkezésére.

1997-2012-ben a Beregi öblözet teljes magyarországi védtöltésének fejlesztésére került sor, amely során hat új gátőrtelep és két védelmi központ is megépült, továbbá és az összes vízmérce állomás (köztük két automata távmérő) valamint automata meteorológiai állomások fejlesztésére is sor került.

2015-ben került sor a Beregi árapasztó tározó átadására, amelynek vízbeeresztő műtárgya Tarpánál, leeresztő műtárgya pedig Jándnál található. Mértékadó árvízszint levonulásakor kb. 40-50 cm apasztó hatás érhető el feltöltésével.

2019-ben a tivadari szűkület környezetében megtörtént a töltés kiépítése a MÁSZ+1 m szintre, illetve Tivadar belterületén a helyhiány miatt mobil árvízvédelmi fal épült.

A rendszer további fejlesztése érdekében jelenleg is előkészített projektekkel rendelkezünk.

TISZA-SZAMOSKÖZI ÖBLÖZET

Az öblözethez 179,329 km árvízvédelmi töltés és 17,609 km tározótöltés tartozik:

• Tisza bal parti töltés Tiszabecstől Olcsvaapátiig 46,194 km,
• Szamos jobb parti töltés Szamosbecstől Olcsvaapátiig 46,385 km,
• Túr jobb parti töltés a magyar-ukrán-román hármashatártól Tiszakóródig 28,022 km,
• Túr bal parti töltés a magyar-román országhatártól Szatmárcsekéig 26,665 km,
• Batár bal parti töltés Magosligettől Uszkáig 9,94 km,
• Palád jobb parti töltés Kispaládtól Kishódosig 6,423 km,
• Palád bal parti töltés Kishódosnál 0,98 km,
• Sáréger jobb parti töltés Garbolctól Kishódosig 6,8 km,
• Sáréger bal parti töltés Garbolctól Tisztaberekig 6,774 km,
• Szamos-Túr közi zárógát (II. rendű védvonal) 25,234 km.
• Olcsvaapáti keresztgát (II. rendű védvonal) 1 km
• Tisza-Túr árapasztó tározó 17,609 km

Az 1892-ben megalakult Tisza balparti Töltésfenntartó Érdekeltség 12 év alatt a meglévő mintegy 77 km hosszú, szakaszosan kiépített töltéseket összekötötte és egységesítette, így ezek a szakaszok egy összefüggő, de gyenge, nyárigátszerű védelmet képeztek, míg alatta mindkét folyón nyílt ártér volt a Szamos torkolatáig.

1926-’29 között kiépült a Szamos jobb parti töltése Panyola és Olcsvaapáti között valamint elkészült a felső szakasz töltéseinek megerősítése is. A Palád-Csécsei csatorna torkolatánál vasbeton csőzsilip épült Tiszakóródnál. 1928-ra megépült a Túr Sonkád-Tiszakóród közötti 11,5 km hosszú új medre, a sonkádi fenékgát és osztózsilip, a Túr torkolati bukógát valamint Olcsvaapátinál a Kövessy Győző zsilip.

Az 1932. évi árvíz után a Szamos alsó 20 km-es töltésszakasza magasításra és erősítésre került, a Szamossályi holt medernél pedig torkolati zsilip épült.

A Tisza és a Batár töltésein az 1947-’48. évi árvízkor hosszú szakaszon átbukott a víz és gátszakadás is bekövetkezett, ezért 1949-ben a Tisza balpartján Kisar és Tiszabecs között, valamint a Batár bal parton 7,0 km hosszban - a kialakult árvízszint fölött 0,5 méterrel -sapkázással magasították a töltéseket.

1950-’52 között a Tisza bal parti töltés Kisar-Tiszakóród közötti 39,3 km-es és a Batár bal parti töltés 7 km-es szakaszát az új (1949-es) mértékadó árvízszint fölé magasították, és a Batár töltést 1,0 km hosszú új töltéssel bekötötték a határon túl épülő Batár bal parti töltésbe. 1953-ban a Tisza bal parti töltést tovább erősítették a 0,5 % valószínűségű árvízszint fölé 0,25 méterrel.

1948-’54 között a Túr, a Palád a Sáréger és a Szamos egy rövid szakaszán történt erősítés. A Túr romániai szakaszának betöltésezése miatt emelkedő árvízszint következtében a Túr töltésein 1956-ban, majd 1964-’65-ben újabb fejlesztéseket hajtottak végre (1962. évi árvízszint fölé 0,5 m-rel). Ehhez csatlakozva a Palád és a Sáréger töltéseinek fejlesztése is elkészült.

Az 1960-as évek második felében a Szamos töltés Panyola-Kérsemjén közötti szakaszának egy része áthelyezésre került és 1967-ben a Nagyar társégében a Tisza bal parti töltésébe megépült a Petőfi zsilip.

Az öblözet védelmére – az 1970. évi katasztrófa tapasztalatai alapján, amikor a legtöbb kárt az országhatáron túli gátszakadásokból kiömlő víz okozta – először a Szamos jobb part és Túr bal part közötti lokalizációs töltést (Szamos-Túr közi zárógátat) építették meg 1970-’75 között 41,9 km hosszban, amely magában foglalta a Sáréger bal parti töltését is.

1975-’76-ban kiépült a Sáréger jobb parti töltése 10 km hosszban, valamint ezen a szakaszon a Túr bal parti töltés is.

1971-’75 között Tiszabecsnél a Tisza és a Batár bal parti töltéseinek fejlesztése történt meg összesen 1,5 km hosszban.

A Szamos töltéseinek fejlesztése 1972-ben indult el és 2004-re fejeződött be. 1972-’82 között 44,8 km töltés került kiépítésre a Szamos mentén. A töltéserősítés keretében új helyre került a Szamossályi zsilip. 1983-’85 között újabb 800 m, 1992-ig pedig a jobb parton a 11+000 tkm szelvényig épült ki a töltés. Az alsó 11 km fejlesztésére 1997-2004 között került sor.

1982-’83-ban kiépítésre került a Batár töltése 4,0 m széles koronával, mindkét oldalon 1:2-es rézsűhajlással és 1,5 m-es magassági biztonsággal. A Batár és a Palád töltéseinek összekötésével a Palád-Csécsei öblözet teljesen körbe lett zárva.

2001-2002-ben kiépült a 2001. évi árvíznél megrongálódott Túr bal parti és Palád jobb parti töltésszakasz.

2015-re 22,6 km hosszban épült koronaburkolat a Túr-Palád-Batár töltésein a Román partnerünkkel együttműködve.

2019-ben fejeződött be a Tisza bal parti töltés a Túr torkolatától a tiszabecsi határátkelőig húzódó 16,1 km-es szakaszának és a tivadari szűkületnek, valamint a Batár bal parti töltés Tiszabecstől Magosligetig tartó 6,1 km-es szakaszának MÁSZ+1 m szintre történő kiépítése. A fejlesztéssel a töltésekben meglévő öt zsilip átépítése is megtörtént.

2014-2020 között az ukrán Tiszai Vízgyűjtő-gazdálkodási Igazgatósággal közös projektben befejeződött Nagyhódos térségében a Túr jobb parti töltésén aszfaltburkolat építése 5,6 km hosszban.

2022-ben került sor a Tisza-Túr árapasztó tározó átadására, amelynek vízbeeresztő műtárgya Tiszabecsnél, leeresztő műtárgya pedig Tiszakóródnál található. Mértékadó árvízszint levonulásakor akár 50 cm apasztó hatás érhető el feltöltésével.

2023 év végére többek között a Szamos-Túr közi zárógát megrongálódott szakaszán a legkorszerűbb geofizikai és talajmechanikai vizsgálatokkal és talajmechanikai modellezéssel megtörtént a gyenge védképességű töltésszakaszok beazonosítása. Hidrodinamikai árvízi elöntési modellek eredményeinek felhasználásával olyan cselekvési terv került kidolgozása, amely feltárja az árvízvédelmi töltések védképesség-javításának, ezzel az árvíz megelőzésének lehetőségeit az érintett védvonalakra vonatkozóan.

2023-ban a Batár folyó bal parti töltésének 6+140 – 6+725 tkm szelvények közötti szakasza is az előírások szerinti szelvényre kiépítésre került Magosliget térségében, amellyel a magosligeti zsilip átépítése is megtörtént.

Szamos-Kraszna közi és Kraszna bal parti öblözet:

Az öblözethez 108,976 km elsőrendű árvízvédelmi töltés és 21,007 km tározótöltés tartozik:

• Szamos bal parti töltés Csengertől Olcsváig 46,65 km,
• Kraszna jobb parti töltés Vállajtól Olcsváig 40,482 km,
• Kraszna bal parti töltés Vállajtól Vásárosnaményig 21,844 km.
• Szamos-Kraszna közi árapasztó tározó 21,007 km

Az 1894-ben megalakult Ecsedi-láp Lecsapoló és Szamos bal parti Árvízmentesítő és Belvízszabályozó Társulat 1899-re fejezte be a Szamos bal parti töltésének kiépítését. A töltések kiépítésével együtt 1895-’98 között megépült két nagy műtárgy is Tunyogmatolcs, illetve Olcsva határában, valamint a szamoskéri csőzsilip.

1919 után három helyen, összesen 300 m hosszban töltésáthelyezésekre került sor. 1933-’43 között az 5+400-15+200 tkm, 1947-’52 között pedig a 15+200-21+000 tkm közötti szakaszokon történt töltésmagasítás (árvízszint fölé 1,0 m-rel) a jellemző töltésparaméterek változtatása nélkül.

1895-’98 között a Kraszna bal parton a terepi adottságok miatt csak a veszélyeztetett belterületek, illetve egyes értékesebb területeket védelmére épültek körgátak, valamint 9 db kisebb csőzsilip biztosította a mentett területről a belvizek levezetését.

1947-’57 között Nagyecsed és Kocsord között agyagékelésre volt szükség, mert a töltések helyenként vízáteresztő lápi talajból épültek.

A Szamoson az 1970. évi árvíz után indult el nagymértékű töltésfejlesztés, amely 2004-ben fejeződött be. 1982-ig a 38+500-46+650 tkm és a 19+650-38+500 tkm közötti szakaszokon történt meg a kiépítés. Ez idő alatt a tunyogmatolcsi régi zsilipet elbontották és mellette új műtárgy épült.

1986-’92 között a 12+600-19+650 tkm és a 5+700-6+750 tkm közötti szakasz, ezt követően 1996-ig a 6+750-7+200, a 7+600-8+550 és a 11+600-12+600 tkm közötti, 1996-ban a 0+500-2+150 tkm közötti szakasz kiépítésére került sor. 2004-ben a még hiányzó torkolati szakaszok kiépítésével a Szamos folyó teljes hosszában elkészült a töltésfejlesztés.

A Krasznán 1976-ban a 22+580-23+480 tkm között, 1977-ben pedig a 20+950-21+750 tkm között építettek szivárgás gátló résfalat, azonban kevés sikerrel. A jobb parti töltés 1893-’98 között a Kraszna medrének ásásakor kitermelt földtömegből, azaz helyi anyagból épült ki. A kedvezőtlen szivárgási viszonyok javítása érdekében több helyen is résfalak létesültek hasonló eredményességgel.

A Kraszna jobb parti töltéssel együtt épült meg a nagyecsedi zsilip a Lápi-főcsatorna torkolatánál.

1996-ban a 27+390-30+610 tkm közötti szakasz épült ki a mértékadó árvízszint fölé 1,0 m-rel.

2013-ban 40 km hosszban töltéskorona burkolat építése történt meg a Szamos folyó mentén, Szatmárnémeti (Románia) és Fehérgyarmat között.

2014-ben pedig sor került a Szamos-Kraszna közi árapasztó tározó átadására, amelynek vízbeeresztő műtárgya a Szamoson Tunyogmatolcsnál, leeresztő műtárgya pedig a Krasznán Nagydobosnál található. Mértékadó árvízszint levonulásakor a Szamoson kb. 60-80 cm, a Tiszán Vásárosnaménynál kb. 30-40 cm apasztó hatás érhető el feltöltésével.

2018-ban a Kraszna jobb parti töltés 19+220-21+076 tkm, 22+700-24+000 tkm és a 36+700-38+000 tkm közötti szakaszain szivárgást gátló résfal kiépítése történt meg. A résfalazási munkák a védképesség javítása érdekében összesen 4,40 km hosszon a töltéskoronától induló 12,0 m mélységű, 40 cm szélességű helyben kevert önszilárduló résfal került beépítésre.

A Kraszna töltéseit érintő legutóbbi fejlesztés 2022-’23 között zajlott, amikor a folyó jobb partján a 0+355 – 17+027 tkm és a bal parton a 0+150 – 4+845 tkm szelvények között épült ki a töltés az előírt méretre szilád koronaburkolattal.

Felsőszabolcsi öblözet:

Az öblözethez 144,184 km árvízvédelmi töltés tartozik:

- Tisza bal parti töltés Vásárosnaménytól Vencsellőig 89,894 km,

- Lónyay-főcsatorna jobb parti töltés Berkesztől Vencsellőig 35,383 km,

- Lónyay-főcsatorna bal parti töltés Berkesztől Vencsellőig 18,967 km

- Csatlakozó főfolyások töltései 47,669 km

A Tisza árvizei ellen védő, nagyobb arányú beavatkozások 1846-tól indultak meg a Felsőszabolcsi Tiszai Ármentesítő és Belvízszabályozó Társulat irányítása alatt.

1879-’80-ban építették ki a töltéseket az 1876. évi árvízszintre, majd 1883-’87 között újabb fejlesztés következett. 1889-’90-ben ismételten emelték a töltéseket az új mértékadó árvízszintfölé 1,0 m-rel valamint Zsurk és Győröcske térségében töltésáthelyezést hajtottak végre.

A Tisza bal partján Vásárosnamény-Zsurk között 1927-’39-ig körgátak létesültek a községek védelme érdekében. A mezőgazdasági művelés alatt álló nyílt területeket nyárigátakkal mentesítették a kisebb árvizektől mintegy 45 km összes hosszban. 1965-ben új árvízvédelmi töltés épült Tiszaszentmárton és Eperjeske között.

1969-re a községek körgátjai 1,0 m-es biztonsággal, 3,0 m széles koronával és 1:3 kétoldali rézsűvel rendelkeztek és 1973-ra Vásárosnamény északi töltésének a kiépítésével befejeződött a Vásárosnamény-zsurki árvízvédelmi szakasz kiépítése.

1977-ben Záhony és Zsurk között holtmeder feltöltést végeztek, majd 1992-ben Zsurk határában egy ősmeder keresztezésnél védképesség helyreállítási munkák végrehajtása történt meg.

2007-ben a Lónyay-főcsatorna torkolati szakaszán Gávavencsellő térségében torkolati zsilip (árvízkapu) épült, amellyel megoldható a Tisza árvizeinek kizárása a Lónyay-főcsatorna öblözetéből, duzzasztott víztér kialakítása, valamint a vízhasználat lehetőségeinek bővítése és a vízpótlás.

2023 év végére a Tisza balparti töltés Záhony és Gávavencsellő közötti szakaszán a legkorszerűbb geofizikai és talajmechanikai vizsgálatokkal és talajmechanikai modellezéssel megtörtént a gyenge védképességű töltésszakaszok beazonosítása. Hidrodinamikai árvízi elöntési modellek eredményeinek felhasználásával olyan cselekvési terv került kidolgozása, amely feltárja az árvízvédelmi töltések védképesség-javításának, ezzel az árvíz megelőzésének lehetőségeit az érintett védvonalakra vonatkozóan.

Nagyvízi Mederkezelési Tervek

A Felső-Tisza-vidéki Vízügyi Igazgatóság a nagyvízi meder, a parti sáv, a vízjárta és a fakadó vizek által veszélyeztetett területek használatáról, hasznosításáról, valamint a folyók esetében a nagyvízi mederkezelési terv készítésének rendjére és tartalmára vonatkozó szabályokról szóló 83/2014. (III. 14.) Korm. rendelet alapján összesen 7 nagyvízi mederkezelési tervvel rendelkezik, amelyek a működési területre eső fő vízfolyásokra terjednek ki:

• NMT.01. – A Tisza folyó Uszka-Tiszabecs Államhatár és Vásárosnamény Tisza-híd közötti szakasza
• NMT.02. – A Tisza folyó Vásárosnamény Tisza-híd és Záhony közúti híd közötti szakasza
• NMT.03. – A Tisza folyó Záhony közúti híd (627,76 fkm) és a tokaji közúti híd (543,64 fkm) közötti szakasza
• NMT.04. – A Túr folyó Garbolc-Kispalád Államhatár és a Tisza-torkolat közötti szakasza
• NMT.05. – A Szamos folyó Csenger-Szamosbecs államhatár (50,155 fkm) és a Tisza torkolat (0,00 fkm) közötti szakasza
• NMT.06. – A Kraszna folyó Ágerdő-Vállaj Államhatár és a Tisza-torkolat közötti szakasza
• NMT.07. – A Lónyay-főcsatorna Berkesz (44,60 fkm) és a Tisza-torkolat (0,00 fkm) közötti szakasza

Összeállította: Árvízvédelmi és Folyógazdálkodási Osztály