A Felső-Tisza-vidéki Vízügyi Igazgatóság (továbbiakban: igazgatóság) állományából közel 150 fő került átvezénylésre az Észak-dunántúli Vízügyi Igazgatóság (továbbiakban: ÉDUVIZIG), valamint a Közép-Duna-völgyi Vízügyi Igazgatóság (továbbiakban: KDVVIZIG) működési területére az árvízi védekezés megsegítése céljából.
A kialakult árvízi helyzetre tekintettel, a szükséges műszaki és fizikai segítségnyújtás érdekében elrendelt készültség ideje alatt a munka oroszlánrészét természetesen azok a kollégáink végezték, akik testközelből vettek részt a védekezésben, akik váltott műszakban, éjjel-nappal, megfeszített munkát végeztek az állami és önkormányzati védvonalak mentén. Ugyanakkor a teljes képet tekintve, az igazgatóságon belüli központi irányításnak is jelentős szerepe volt a védekezésben, elsősorban az operatív feladatok ellátása során. Tekintettel arra, hogy rendkívül fontos a gyakorlatban megszerzett tudás, valamint a védekezés során gyűjtött tapasztalatok átadása, az elmúlt héten két alkalommal is sor került területi bejárásra a Dunakanyar azon védvonalain, ahol kivezényelt kollégáink irányítása mellett folyt a munkavégzés.
A Duna csütörtök délelőtt még Nagybajcsnál tetőzött, majd az árhullám vonulásával napról-napra egyre lejjebb lévő folyószakaszokon tetőzik. A szombati terepszemlén közvetlenül a tetőzést követően volt alkalmunk szemügyre venni a beavatkozási helyszíneket és a gondosan kiépített védelmet.
Az első állomás Zebegény volt. Itt Polgár Lászlóné szakavatott kolléganő fogadott minket, aki átvezényelt kollégánkkal közösen bemutatta a Dunába torkolló Malom-patak mellett a homokzsákból kiépített nyúlgát rendszert és ismertette a védekezés sajátosságait. A legnagyobb feladatot a lakóházak védelme jelentette. Ottlétünkkor a nyúlgát alatt átszivárgó vizek visszaszivattyúzását végezték. A Duna a szennyvíztisztító telep udvarára is bejutott, de a telep működését nem befolyásolta.
Ezután megtekintettük Nagymaroson az impregnált, préselt falemezekből és fém tartószerkezetből több km hosszban kiépített mobilgátat. A vízügyes kollégák a mobilgát szivárgásából eredő víz lokalizálását és a vízszint geodéziai bemérését végezték. A mobilgát felállítása indokolt volt és hatékony eszköznek bizonyult a védekezés során.
Nagymarost követően Kismaros felé vettük az irányt, ahol Kismaros és Verőce határában példaértékű önkormányzati védekezésről számoltak be a vízügyes szakemberek. Itt több mint fél km hosszan épült ki a közel embermagasságú homokzsákfalból álló védelem. Annak ellenére, hogy a vízszint nem érte el a 2013-as csúcsot, a víz így is a kerítések tetejéig ért. A településen 16 családot szigetelt el a víz, ők csak különféle vízi alkalmatosságokkal tudtak kievezni az elzárásig, ahol a vízügyi szakemberek közreműködésével az önkéntesek látták el őket étellel és itallal.
A Duna bal partján utolsó állomásunk Vác volt. Érkezésünkre itt is túl voltak kollégáink a tetőzésen. Az elmúlt napok tapasztalatairól részletesen szólt Kincses Dániel főmérnök (TIVIZIG) a Duna bal parti védekezésének irányítója, valamint ottlévő kollégáink. A lefóliázott, bordákkal megtámasztott homokzsák-nyúlgát jól tartotta magát. Az átszivárgó vizek átszivattyúzását végezték. Itt szükségessé vált a csapadék- és szennyvízakna fedlapok leterhelése és vb. csőelemekkel az ellennyomó-medence kiépítése. Elmondták, hogy a börtönben is szükség volt védelmi beavatkozásokra. A vízügyi szakemberek éjszaka is figyelőszolgálatot láttak el a városban.
A Duna jobb partján végzett védekezést Luidort Antal szakaszmérnök irányításával nézhettük meg. Először Budakalász és Pünkösdfürdő térségében jártunk, ahol a nemrég épült Barát-patak torkolati műtárgyat szemléltük meg. Ezen a helyen 2013-ban a patak mentén kellett védekezni.
Szentendrén Magyarország első mobil árvízvédelmi fala nyújtott védelmet az idei árvíz ellen is. A jelenleg 1,8 méter magasra épített szerkezet 2,4 méter magasságig bővíthető fal 2013-ban került először felállításra. A nagymarosival ellentétben ez egyszerűbb kialakítású, kizárólag alumínium szerkezetű. Itt 5 fő kollégánk végzett műszaki irányítást.
Leányfaluban a Dunával párhuzamos utcasoron, a leginkább veszélyeztetett területet tekintettük meg, ahol egy három sorból álló homokzsákfalat építettek. A kiépítési szintet az út menti fák törzsén jelölték meg. A műszaki kollégák részletesen beszámoltak a védekezés menetéről. Elmondták, hogy a nyúlgát építésében az önkéntesek között ismert politikusok is részt vettek.
Utolsó előtti állomásunk Dunabogdányban volt, ahol a belterületen a lakóházak védelme jelentette a legnagyobb kihívást. A 11. sz. főútvonal melletti kerékpárúton nyúlgát és egy rövid szakaszon jászolgát épült katonák segítségével. Érkezésünkkor folyamatban volt a szivattyúzás is, mely a területen napi szintű feladat volt. Itt már megkezdték az útra épített, de már terhelést nem kapott ideiglenes védművek bontását, valamint az elzárt és elöntött útszakaszok tisztítását. A terepszemle utolsó állomása Visegrád volt, ahol a szentendreihez hasonló mobilgát-rendszer biztosítja a védelmet.
A vízügyesek - a honvédség, a katasztrófavédelem, az önkormányzatok és az önkéntesek bevonásával - szakszerű munkavégzéssel, hősiesen helytálltak a Duna menti települések árvíz elleni védelmének kiépítésében.
Közel egy hét távlatából, mára sokat változott az összkép az állami védvonalakon folyó védekezés tekintetében. A Győr-Moson-Sopron vármegyei Nagybajcsnál a tetőzés óta már 4 méterrel csökkent a vízállás, Budapestnél is visszahúzódott a Duna, azonban a déli alsó szakaszokon továbbra is a védekezésé a főszerep. Az igazgatóság átvezényelt munkatársai napokon belül teljes létszámmal visszatérhetnek.
A cikkhez tartozó fotók ide kattintva megtekinthetők.