Központi vízkárelhárítási bejelentések: +36 42 502 200
Központi vízkárelhárítási bejelentések: +36 42 502 200

Rendkívüli árvíz a Tiszán! Emlékezés a 25 éve levonult nagy árvízre

A 2000. március végén a Tiszán Vásárosnamény alatt II-III. fokú készültséget okozó hóolvadásos árhullám még levonulóban volt, amikor április első napjaiban kialakult esőzés az olvadékvízzel együtt újabb áradást indított el a Felső-Tiszán és mellékfolyóin. A Tiszán a Szamos-torkolat és Bodrog-torkolat közötti folyószakaszon alakultak ki a legmagasabb vízállások, Vásárosnaménynál 882 cm-en (LNV=923 cm), Tiszabercelnél is 882 cm-en, de itt már 4 cm-rel az 1888. évi LNV fölött tetőzött a Tisza. Az árvíz a Lónyay-főcsatornát is súlyosan érintette, mivel akkor még nem védte árvízkapu a Tisza felől, így Kótajnál 39 cm-rel haladta meg a korábbi maximumot a tetőzés. A védekezési munkák a töltések magasítására, hullámverés, buzgárok, szivárgások, csurgások elleni védekezésre, a töltések bordás megtámasztásokkal történő megerősítésére, a töltéseket megközelítő utak járhatóvá tételére koncentrálódtak. A töltések magasítására összesen 11,55 km hosszban, elhabolás elleni védelem kiépítésére 4,26 km-en volt szükség, elsősorban a Lónyay töltésein. Három védelmi osztag volt kirendelve az árvízvédekezési munkákhoz. Kritikus helyzet alakult ki a Kraszna romániai szakaszán is, ahol a korábbi (1998. évi) LNV-nél magasabb árvíz mellett kellett töltésmeghágás ellen védekezni. A Kormány április 08-tól május 3-ig rendkívüli árvízvédelmi készültséget rendelt el a Tisza Vencsellő és Vásárosnamény közötti szakaszára, a Szamos és a Kraszna torkolati őrjárásaira, valamint a Lónyay-főcsatorna Kótaj és a torkolat közötti szakaszára, összesen 242 km hosszú védvonalon. Az árvízvédelmi munkákban csúcs időszakban naponta 1800 fő vett részt. A védekezéshez felhasználtak 87 ezer db homokzsákot, 10 ezer m3 homokot, 16 ezer m2 geotextíliát, 14 ezer fáklyát, 9 ezer m3 követ.

Az 1999-2000. évi téli hónapok havasak voltak, a vízgyűjtőn a hóban tárolt víztömeg 2000. január végén 2,5 km3, február végén 1,7 km3 volt. Március utolsó hetében kezdődő erőteljes hóolvadás mellett mindennapos volt az eső is. Az I. fokú készültségi szint körüli árhullám alakult ki a Felső-Tiszán és a Szamoson is, amelyek Vásárosnaménynál egyesültek. A tetőzés Vásárosnaménynál április 2-án 806 cm-nél (III. fok 800 cm), Záhonynál 628 cm-nél (II. fok 600 cm) következett be, és a Tisza Dombrádtól lefelé is II-III. fokú készültség mellett, hosszú ideig tetőzött.

Még levonulóban volt ez az előkészítő ár, amikor április 4. és 6. között újabb, átlagosan 20-50 mm csapadék esett a vízgyűjtőn, amely az olvadékvízzel együtt heves áradást indított el a Felső-Tiszán és mellékfolyóin. A legkritikusabb helyzet a Kraszna romániai szakaszán alakult ki, ahol töltésmeghágás ellen kellett védekezni, miközben Alsószopornál és Domahidánál minden addigi maximumot (LNV) mintegy 20 cm-el meghaladó szinten tetőzött a folyó. A belvizek Krasznába történő átemelésének korlátozásával a folyó magyar szakaszán már LNV alatt maradtak a vízállások, de a védtöltések mentén még így is 6360 fm hosszban észleltek szivárgást.

A Tiszán a Szamos-torkolat és Bodrog-torkolat közötti folyószakaszon alakultak ki a legmagasabb vízállások, de az árvíz a Lónyay-főcsatornát is súlyosan érintette, mivel akkor még nem védte az árvízkapu a főcsatornát a Tisza felől. A vásárosnaményi 882 cm-es tetőzés 41 cm-re közelítette meg az addig észlelt legmagasabb vízállást, ami ezzel az elmúlt évszázad harmadik legnagyobb árvize lett. Az itt mért vízhozam 3220 m3/s volt.

A Tisza Tiszabercelnél április 11-én 882 cm-el, a vízmérce telepítése óta észlelt legmagasabb vízállás fölött 4 cm-rel tetőzött. A Lónyay-főcsatornán Kótajnál szintén április 11-én alakult ki a tetőzés 899 cm-en, amely 39 cm-el haladta meg az addigi legmagasabb vízállást.

A Kormány április 08-án rendkívüli árvízvédelmi készültséget rendelt el a Tisza Vencsellő és Vásárosnamény közötti szakaszán, a Szamos és a Kraszna torkolati szakaszán, valamint a Lónyay-főcsatorna Kótaj és a torkolat közötti szakaszán, összesen 242 km hosszú védvonalon.

A Tisza Záhony alatti szakasza és a Lónyay-főcsatorna védvonalai mentén az árhullám tartóssága és rendkívüli magassága következtében 4-5 m-ként keletkeztek káros árvízi jelenségek (szivárgás, csurgás, átázás), amelyek fokozott figyelmet és azonnali beavatkozást igényeltek. A védekezési munkák elsősorban a töltések nyúlgáttal való magasítására, a hullámverés, buzgár, szivárgás elleni védekezésre, bordás megtámasztások készítésére, a megközelítő utak járhatóvá tételére koncentrálódtak. A töltések magasítására összesen 11,55 km hosszban, elhabolás elleni védelem kiépítésére 4,26 km-en volt szükség, elsősorban a Lónyay töltésein. Elrendelték a Lónyay-főcsatorna belvíztől való tehermentesítését a vizek visszatartásával és a szivattyútelepeken az üzemelés korlátozásával. A töltés megközelítésére, illetve a töltéskorona járhatóvá tételére összesen 10,64 km hosszban építettek útstabilizációt. A Lónyay-főcsatorna bp. 1+730-3+800 szelvényei között igen veszélyes rézsűsuvadások keletkeztek a vízoldali rézsűben. Továbbá műszaki és szakirányítói segítséget nyújtottunk az önkormányzatok részére a nyílt ártereken belterületi ingatlanok árvíz elleni védelmének kiépítéséhez.

A FETIVIZIG védelmi osztag verőgépes csoportja a tiszaberceli CSK állás körüli buzgár CS-2 lemezes elzárását végezte, majd a teljes osztag a Tisza és a Lónyay töltésein árvízvédekezési munkák végzésére lett kivezényelve. Az ÁBKSZ Kht. (Budapest) és az ADUVIZIG (Baja) védelmi osztaga nyúlgátépítési munkákat, bordás megtámasztások és hullámverés elleni védelem kiépítését végezték.

A Kormány 2000. május 3-án szüntette meg a rendkívüli készültséget. A védekezéshez felhasználtak 87 ezer db homokzsákot, 10 ezer m3 homokot, 16 ezer m2 geotextíliát, 14 ezer fáklyát, 9 ezer m3 követ. Az árvízvédelmi munkákban csúcs időszakban naponta közel 1800 fő vett részt.

Ez az árvíz is vitathatatlanul bebizonyította, hogy az 1997-ben megkezdett felső-tiszai árvízvédelmi rendszer fejlesztése elengedhetetlen szükségszerűség, folytatására gyorsított ütemben szükség van. Az árvíz után az egyik leglényegesebbnek feladatnak a Lónyay-főcsatorna torkolati zsilip beruházási programjának elkészítését határozták meg. Az árvízkapu 2007-ben megépült, azóta a Lónyay védvonalain a Tisza visszaduzzasztása már nem érvényesül.

Az esemény fotói ide kattintva megtekinthetők