1985 január végétől március közepéig tartó példátlan méretű jeges árvíz alakult ki a Felső-Tiszán és a Szamoson. A mederben felgyülemlő 8-9 millió m3 –re becsült jégtömeg, több helyen 3-6 m vastag torlaszokat képezve, az úszó- és a folyószabályozási művekben jelentős károkat okozva vonult le. A vízügyi igazgatóság vásárosnaményi téli kikötőjében állomásozó hajókat – eltépve az erős drótköteleket – játékszerként sodorta magával, ugyanígy a dombrádi pontonhidat is. A tavaszi hóolvadással kedvezően kialakuló árhullám – segítve a jégtörőhajók munkáját is – a robbantásokkal meggyengített torlaszokat megbontotta. A több helyen megerősített árvízvédelmi töltések között a jeges ár végül baj nélkül levonult.
Az 1985 első heteiben bekövetkezett extrém hideg hatására a vízfolyások befagytak, a jégtábla vastagsága helyenként elérte a 60 cm-t is. A hegyekben felhalmozódott hó kb. 50 %-kal haladta meg a hasonló időszak sokévi átlagát.
Január végén erős felmelegedés indult, ami intenzív csapadékkal párosult, ezáltal árhullámot okozott. Január 24-én este a Tivadarnál torlódott jég megindult és még aznap este a vásárosnaményi telelőben lévő hajókat játékszerként sodorta magával és rövid idő alatt szétszórta a Vásárosnamény – Lónya közötti szakaszra. A helyzet súlyosbodásával III. fokú árvízvédelmi készültséget rendeltek el a Tisza érintett szakaszain és a mentési munkálatok is megkezdődtek.
Az állójég felszakadásának folyamata fokozatosan haladt lefelé, egészen Dombrád térségéig. A jégzajlás folyamán – a hídpillérek és a mederszűkületek hatására – több helyen keletkezett jégtorlódás, majd január 28-ra a Tiszán két helyen, összesen 3-4 millió m3 jégtömegű torlasz alakult ki. Az alsó az 583-597 fkm (Tiszacsermely-Cigánd, ill. Tiszakanyár), a felső pedig a 609-618 fkm (Révleányvár-Tuzsér) közötti folyószakaszon. A jégtorlaszok vastagsága elérte a 4-6 métert is, amely a mérések szerint 40-60% mértékű meder elzáródást okozott. Az elzáródás következtében a torlaszos szakaszon a vízszállító képesség jelentősen lecsökkent, ezzel párhuzamosan a vízszint nagymértékben megemelkedett, a dombrádi vízmércén a tetőzés 98 cm-rel közelítette meg a valaha volt legmagasabb értéket.
A február elején bekövetkező újabb lehűlés miatt a folyókon újra kezdődött a jegesedés, a már jégmentes szakaszok újra beálltak, a torlaszok tovább erősödtek. Február 1-jén megkezdődött az alsó torlasz törése jégtörőhajókkal, de a nagy jégvastagság és a csekély vízhozam miatt – a lazító robbantások ellenére is – igen lassú volt az előrehaladás. Február 10-én a jégtörési és robbantási munkát le kellett állítani, mert a Tisza vízhozama olyan kicsi volt, hogy már a megbontott jég továbbítására sem volt képes, a torlaszok befeküdtek a mederbe.
Miután az Országos Vízügyi Hivatal szakemberei helikopterről megtekintették a torlaszos szakaszokat, a két érintett vízügyi igazgatóság (ÉMVIZIG, FETIVIZIG) vezetőivel intézkedési tervet dolgoztak ki a várható helyzet kezelésére. Fennállt a veszélye annak, hogy egy 2600 m3/s vízhozamú (nem túl nagy) árhullám kialakulása esetén minden addigi maximumot meghaladó jeges árvíz alakulhat ki. Az árvízvédelmi töltés vízoldali rézsűjét több helyen vasbeton elemekkel vagy acél szádpallókkal védték be a töltést érő esetleges jégnyomás ellensúlyozására, illetve védelmi anyagokat (homokot, terméskövet) deponáltak.
Március elején az időjárás kedvezően alakult, lassú, csapadékmentes nappali felmelegedéssel megkezdődött a hó olvadása, de az éjszakai fagy a lefolyást mérsékelte, így nagy árhullám nem tudott kialakulni, viszont gyengült a folyók jege. A jégtörési munka március 1-jén újra indult, március 5-re sikerült folyosót nyitni Tiszalöktől a cigándi alsó torlaszig, robbantásokkal pedig megindítani a torlaszokat, majd kiszabadítani a jég fogságából a hajókat és a pontonhíd elemeket is. Március 18-ra a Felső-Tisza és mellékfolyói jégmentessé váltak, a jeges árvíz végéhez érkezett.
A védekezési munkában a vízügyi igazgatóság teljes árvízvédelmi szervezete részt vett, több mint 152.300 munkaórában dolgozva. Az események rámutattak a jégképződés jelentette veszélyekre, a jégmegfigyelés, értékelés és felkészülés fontosságára, valamint az összefogás és a szervezettség jelentőségére a nehéz órák idején.
Az esemény fotói ide kattintva megtekinthetők