A képen egy tiszai táj látható egy FETIVIZIG logóval ellátott 70-es számmal.
A napokban ünnepelte megalakulásának 70. évfordulóját a vízügyi szervezet. A vízügyi feladatok végrehajtása 1953. október 1-én került országosan egységes irányítás alá az Országos Vízügyi Főigazgatóság (OVF) és 11 vízügyi igazgatóság létrejöttével. A 12. Vízügyi igazgatóságot az 1954. évi nagy dunai árvizet követően 1955-ben alapították meg bajai székhellyel.
A vízügyi igazgatóságok 1959 után a földrajzi egységükről kapták meg mai elnevezésüket, így lett kiválasztva a neve, a Felső-Tisza-vidéki Vízügyi Igazgatóságnak (FETIVIZIG) is.
A megalakulástól kezdődően mind a területi, mind a települési vízgazdálkodás látványos fejlődésnek indulhatott egész Magyarországon.
A FETIVIZIG működési területe döntően Szabolcs-Szatmár-Bereg vármegyében található, amely három országgal, Szlovákiával, Ukrajnával és Romániával is határos. Mind a három szomszédos állam vízügyi szervezetével közvetlen, jól működő szakmai kapcsolatot tartanak fent.
Az első évtizedben a Nyírvíz Palotában volt a központ elhelyezve, majd 1963-ban költöztek a saját székházukba, Nyíregyházán, a Széchenyi utca 19. szám alá. Az idők során azt folyamatosan fejlesztették, így alakult ki mai arculata.
Miként a vízügyi ágazat egésze, az igazgatóságok is több szervezeti átalakuláson mentek keresztül. A fő feladat azonban mindig az ár- és belvízvédekezés, a vízgazdálkodás, a megyei viziközmű tevékenység irányítása volt.
Az elmúlt hét évtizedben jelentős részt vállaltak a települési víziközmű rendszerek megtervezésében és megépítésében, valamint a szakmai felügyelet és a koordináció gyakorlásában. Az igazgatóság dolgozói a vizek hasznosítása érdekében folyamatos fejlesztéseket valósítottak meg: öntözőfürtök, víztározók, szivattyútelepek épültek. A mind nagyobb gondot okozó aszály kezelésére vízkivételi művek épültek csatornák, holtmedrek, tározók vízellátásának biztosítása céljából a Tiszából.
A műtárgyak közül külön említést érdemel az un. Lónyay Árvízkapu, a Lónyay-főcsatorna torkolati műtárgya, amely megakadályozza, hogy árvizek idején a Tisza vissza tudja duzzasztani a csatornát. A további jelentős ár- és belvízvédelmi létesítmények közül ki kell emelni a Szamos-Krasznaközi tározót, a Beregi Árapasztó tározót és a Tisza-Túr tározót, amelyek kivitelezése az elmúlt évtizedben valósultak meg. Az árvízi felkészülést segíti az is, hogy az elmúlt 20 év alatt kiépült egy 192 állomásból álló Magyar-Ukrán vízrajzi távmérő rendszer.
A FETIVIZIG megalakulása óta tizenegy alkalommal vonult le jelentős árvíz a megyei folyókon, amely nagy kihívás elé állította az igazgatóságot. Szint úgy, mint a 1999-es legnagyobb belvízi elöntés a maga közel százezer hektáros nagyságával. Jelenleg is folynak árvíz- és belvízvédelmi célú építési munkák a Felső-Tisza-vidéken, amelyek tovább növelik az itt élők biztonságát.
A víz azonban nem csak „átok”, amely ellen védekezni kell, hanem alapvető szükséglet is az élethez. Az igazgatóság tervezésében és kivitelezésében olyan beruházások valósultak meg, amelyek a víz mezőgazdasági, ipari és lakossági hasznosítását szolgálták. A mezőgazdasági igényeket kiszolgálva megszervezték és irányították a komplex meliorációt a megyében.
A FETIVIZIG 1996-tól vármegyénk egyik legjelentősebb közfoglalkoztatója mind a mai napig. Az ő munkájuk is segít abban, hogy folyamatosan jó állapotban tudják tartani a vízgazdálkodási létesítményeket.
A jeles jubileum mellett büszkék még arra is, hogy már több, mint hatvan éves a Felső-Tisza Híradó című igazgatósági kiadványuk. Azt is nagy elismerésnek tartják, hogy a kezelésükben lévő vízügyi ipar- és technikatörténeti műemlékek közül a Nagyecsedi és Tiszaberceli Műemlék Szivattyútelepek bekerültek a Szabolcs-Szatmár-Bereg Vármegyei Értéktárba, miként a Nyíregyházán található Felső-Tisza-vidéki Vízügyi Történeti Gyűjteményük is.
Nádasi Zoltán