Felső-Tisza-vidéki Vízügyi Igazgatóság

Az Irányelv számos kérdésben fogja meghatározni a szennyvízelvezetés és tisztítás helyzetét, ezek közül meghatározó téma a kistelepülések szennyvízelvezetése és tisztítása.

A kiépítési kötelezettséggel érintett szennyvízelvezetési agglomerációk köre a korábbiakhoz képest bővül, az 1000 LE – 2000 LE közötti agglomerációkkal (Irányelv 3., 6. Cikk). Az egyedi módon telepített szennyvíztisztító rendszerek ellenőrzött üzemeltetésének feltételeit is meghatározza az Irányelv.

A 91/271/EGK tanácsi irányelv által meghatározott kötelezettségek teljesítését követően előtérbe kerültek a kis lakosszámú 2000 LE alatti települések. Az átmeneti időszakban az új Irányelv elfogadását megelőzően a lehetséges agglomerációk lehatárolásának előzetes terve elkészült. A tervezett agglomerációs struktúra műszaki, gazdaságossági és környezetérzékenységi szempontokat is figyelembe vett, a már jelenleg is üzemelő agglomerációkhoz történő csatlakozást előnyben részesítve. A decentralizált szennyvíztisztítási megoldások elsősorban az Irányelv hatályával nem érintett települések esetében lehet létjogosultsága, a megfelelő üzemeltetői háttér biztosítása esetén.

Az irányelv főbb elvárásai az 1000-2000 lakosegyenérték (LE) terhelésű települések esetében:

• Az 1000 lakosegyenérték feletti agglomerációkból származó valamennyi települési szennyvizet központosított gyűjtőrendszerekben kell gyűjteni.
• Másodlagos kezelést kell alkalmazni az 1000 LE feletti agglomerációkból származó valamennyi települési szennyvízkibocsátásnál.
• Az 1000 és 2000 LE közötti agglomerációkban gyűjtőrendszer kiépítése és minden háztartás rákötése és másodlagos tisztítás kiépítése 2035. december 31-ig (derogáció nélkül).

Az egyedi rendszerekre vonatkozó főbb elvárások:

• A tagállamok csak akkor térhetnek el a 3. cikktől (gyűjtőhálózat), ha egy gyűjtőrendszer létrehozása vagy a gyűjtőrendszerhez való csatlakozás nem indokolt, mert az nem járna környezeti vagy emberi egészséggel kapcsolatos előnyökkel, vagy műszakilag nem kivitelezhető, vagy mert túlzott mértékű költséget jelentene.
• Eltérés esetén biztosítani kell, hogy a települési szennyvizek gyűjtésére, tárolására és/vagy adott esetben kezelésére egyedi rendszereket alkalmazzanak az 1000 LE feletti agglomerációkban.
• Az 1000 LE vagy annál nagyobb agglomerációkban használt egyedi rendszereket nyilvántartásba kell venni és azok rendszeres hatósági vizsgálatának ellenőrzését biztosítani kell.

A nem csatornázott településeken 2025-ben megközelítőleg 55 ezer fő élt. A kis településekre jellemző tendencia a népességfogyás és elvándorlás, ezért a lakónépesség száma évről évre csökkenést mutat. A kiépítési kötelezettség jelenleg 16 települést érint, melyből 8 műszakilag támogatott agglomeráció felülvizsgálattal rendelkezik. A lehatárolt agglomerációkban szereplő települések jelentős része nem tartozik a kiépítési kötelezettség körébe, de elhelyezkedésük miatt közös agglomeráció kialakítása indokolt lehet.

1. 1. táblázat Elfogadott agglomeráció lehatárolással érintett települések (Irányelv 3. cikkel érintett agglomerációk)

A 2000 LE alatti településekre készült agglomeráció lehatárolás tervezet 20 jelenleg is üzemelő agglomerációhoz sorol be 31 települést a meglévő kapacitások kihasználásával vagy telepfejlesztéssel. Hat új agglomeráció lehatárolásával lehetséges megoldani további 23 település helyzetét.

 Környezeti hatások, talajterhelés

A Felső-Tisza-vidéki Vízügyi Igazgatóság működési területén 156 település rendelkezik közüzemi szennyvízgyűjtő hálózattal. A gyűjtőhálózatra csatlakozó lakások aránya a teljes lakásállomány 79,0 %-át teszi ki. A Nemzeti Szennyvíz Program keretében nagymértékben növekedett a szennyvízgyűjtő hálózatok hossza, ezzel a talaj és talajvíz terhelése csökkent, a hatás áthelyeződött a felszíni vizekre.

Az ellátott települések csatornahálózattal nem lefedett területeinek aránya összességében nem jelentős, de településenként ennek aránya változó.

A szennyvízgyűjtő hálózattal nem rendelkező települések száma 2025-ben 65 volt.

Az érintett szennyvízgyűjtő hálózattal nem rendelkező településeken éves szinten 1,6 millió m³ lakossági eredetű szennyvíz keletkezik az ivóvíz-fogyasztási adatok alapján (VK-KÖZMŰ adatszolgáltatás 2024), mely nagyrészt elszikkad a talajba.

Az egyedi lakossági gyűjtőkből elszállított szennyvíz nem közművel összegyűjtött háztartási szennyvízként jelenik meg a közüzemi tisztító telepeken, melynek mennyisége éves szinten 130-135 ezer m³.

Az elszállított mennyiség ~8 %-át teszi ki a teljes csatornázatlan területekről származó szennyvíz mennyiségnek, a fennmaradó rész a talajban elszikkad.

1. 1. ábra Nem csatornázott településeken keletkező és szennyvíztisztító telepeken elhelyezett szennyvíz mennyiségi kimutatása

Meg kell említeni a szennyvíztisztító teleppel rendelkező, de gyűjtőhálózattal nem vagy csak részlegesen kiépítettségi szinten rendelkező településeket is (Ököritófülpös, Nagycserkesz stb.), ahonnan szintén tengelyen kerül elszállításra a szennyvíz.

Az egyedi és többnyire nem vízzáróan kialakított házi gyűjtőkből elszivárgó szennyvizek közvetlen terhelést jelentenek a sekély porózus víztestekre nézve.

A felszín alatti vizek szennyvíz általi terhelése és annak kockázatainak szempontjából a leginkább lényeges kérdés a vízbázisok érintettsége. A nem csatornázott települések számos esetben működő vízbázisok hidrogeológiai védőidomait is érintik.

Kiemelhető a sérülékeny, védőterülettel rendelkező 10000 m³/nap védendő termelésű Geszteréd vízbázis, mely hat település ivóvízellátását biztosítja, a település a felszín alatti víz állapota szempontjából fokozottan és kiemelten érzékeny felszín alatti terület.

2. ábra Szennyvízgyűjtő hálózattal nem rendelkező települések és érintett vízbázisok

A vizsgált terheléstípus jellemzője a lakossági eredetű szerves és szervetlen szennyezők jelenléte. Jelentős szennyezőként kiemelhető az NH₄⁺ ammónium, melynek bomlása, oxidációja NO₂^- nitritté majd NO₃^- nitráttá a talajban spontán módon megy végbe többé vagy kevésbé. Egyes sekély porózus víztestek esetében (Nyírség-Lónyay-főcsatorna vízgyűjtő, Nyírség keleti perem) a 2010-2018 közötti időszakban végzett VKI monitoring adatok alapján emelkedő trend volt kimutatható ammónium vonatkozásában. Nitrát esetében szintén emelkedő trend volt kimutatható a Beregi-sík és a Nyírség-Lónyay-főcsatorna vízgyűjtő porózus víztestek (rétegvíz) esetében.

A felszín alatti vizeket éves szinten terhelő ammónium-nitrogén (NH₄-N) mennyisége a térségre jellemző fajlagos kibocsátási érték alapján 100-110 tonna lehet.

A talajterhelési díjfizetési kötelezettség a csatornázott települések esetében ösztönzőként fontos szerepet játszik. A díjfizetés azt a kibocsátót terheli, aki a műszakilag rendelkezésre álló közcsatornára nem köt rá és valamilyen szennyvízelhelyezést, ideértve az egyedi zárt szennyvíztározót alkalmaz.

A kistelepülések szennyvízelhelyezésének megoldása összetett feladat, a demográfiai, műszaki, gazdaságossági, környezetérzékenységi és vízvédelmi szempontokat egyaránt figyelembe vevő megoldásokra van szükség. A felszíni vízfolyások a VKI célkitűzések elérését figyelembe véve nem terhelhetők tovább jelentős mértékben. A vízbázisokkal és nitrát szennyezéssel érintett felszín alatti víztestek települései esetében a közművesített szennyvízelvezetés kiépítése prioritást élvez. Az ivóvízellátást biztosító víztestek védelmét az Irányelv is kiemelten kezeli. Az érintett települések többségénél a már jelenleg is üzemelő agglomerációkhoz történő csatlakozással, a rendelkezésre álló tisztítási kapacitások kihasználásával, szükség esetén telepfejlesztéssel teljesíthető a szennyvíz gyűjtése és tisztítása.